Mese egy cukrászdáról...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy házikó, amely rendkívül szerencsés csillagzat alatt született, hiszen gazdája úgy gondolta, hogy nem csak jószívű, kedves emberek fognak benne lakni, hanem egy kis boltot is kialakítanak benne. Teltek-múltak az évek, és a kis házban kapható süteményeknek hetedhét határra szóló híre ment. Egyre több gyermek látogatta meg a kis házikót, ő pedig ontotta magából a finomabbnál-finomabb cukrász-süteményeket. Ez volt ám a nagy boldogság! Egyetlen házikó sem ragyogott ékesebben a környéken, mint a kis ház, aki titokban arra vágyott, hogy egyszer vendégül láthassa a mesevilág szereplőit is.

Már ötven éve állt a helyén, amikor a gyermekből lett szülők, nagyszülők saját gyermekeikkel, unokáikkal látogattak el a kis házikóhoz, akinek csupán egyetlen bánata volt: nem volt ugyanis szép neve, amit büszkén viselhetett volna, és amely valósághűen kifejezte volna azt a varázslatos hangulatot,  ízvilágot, amit a kis házikó cukrász-süteményei garantáltak a Vendégek számára. A Jótündér meghallotta a kis házikó sóhaját és megajándékozta őt a sokéves boldogságszerzésért, amit a gyerekeknek adott. Amikor elérkezett a 2000-es év, a Jótündér megsuhogtatta varázspálcáját, elmondott néhány varázsigét, és hipp-hopp, a kicsi ház új ruhát kapott. Hirtelen kívül-belül felújították, kényeztették, símogatták, kicsinosították. Ám aminek a kis házikó a legjobban örült, új nevet kapott: MESE CUKRÁSZDA. Nohisz’ volt i nagy öröm! A hírre minden mesehős ellátogatott hozzá: Jancsi és Juliska, Hófehérke és a hét törpe, Csipkerózsika, Babszem Jankó, de bizony még a Vasorrú Bába is a kicsi házból vitte a mézeskalácsot az erdei házához. Napjainkban Hello Kitty, Hanna Montana, Spongyabob, de még a Verdák is megtalálhatók a Mese Cukrászdában. A gyerekek, akik folyton folyvást unszolták szüleiket, hogy hadd menjenek a Mese Cukrászdába, végtelenül boldogok voltak, hiszen nap mint nap találkozhattak kedvenc mesehőseikkel, és mindenki kaphatott a finomabbnál finomabb süteményekből. Természetesen a szülők is szívesen engedtek a gyerekek óhajának, hiszen gyönyörű, mesebeli környezetbe vihették apróságaikat, ahol ők is megtalálták a nagyszüleik hagyományos csoda-sütijeit, amiket annyira vágytak újra megkóstolni és visszarepülni az elfeledett mesevilágba.

A kicsi ház azóta is büszkén áll a helyén, és boldogsággal teli, mély sóhaját, vagy éppen vidám, huncut kacaját Te is hallhatod, ha belépsz az ajtaján. A kis ház pedig boldogan ontja sütemény-csodáit, míg világ a világ. Ha nem hiszitek, járjatok utána!